JNT
Logo_EU
Logo_Daphne
Join_The_Net
Sprachauswahl
eu
at
be
bg
cy
cz
de
dk
ee
es
fi
fr
gb
gr
hu
ie
it
lt
lu
lv
mt
nl
pl
pt
ro
se
si
sk
linie_oben
Néhány tény az erőszakról és a PTSD-ről

Amikor a poszttraumás stressz zavar 1980-ban először bekerült a DSM-be, akkor még úgy határozták meg a traumatikus eseményt, mint ami „kívül esik a mindennapi emberi tapasztalatok körén”. Azóta sajnos világossá vált, hogy a nemi erőszak, az emberkereskedelem, a családon belüli erőszak, bántalmazás sok nőnek (ezekben az esetekben az áldozatok többsége nő) mindennapi tapasztalata. Ezek az események nem azért nem mindennapiak, mert ritkák, hanem mert meghaladják az ember mindennapi alkalmazkodási képességét.

Az Európai Bizottság a Daphne Program keretében 1997-től olyan tevékenységeket és programokat finanszíroz, támogat, melyek a nők és a gyerekek elleni erőszak ellen harcolnak és a veszélyeztetett csoportok védelmét segítik. Jelen hálózat és a megelőző projektek is ezen célok elérésében közreműködtek. A projekteket az Európai Unió finanszírozta azzal a céllal, hogy az európai nők egészségvédelmét fejlessze és segítséget nyújtson azoknak, akik a nemi alapú erőszak következményeként poszttraumás stressz zavarban szenvednek.

Sajnos mind az orvostudomány, pszichiátria, mind a pszichológia szakterületén a legtöbb esetben észrevétlen, felderítetlen marad az átélt erőszak, illetve az erőszak és a PTSD tünetek között fennálló ok-okozati kapcsolat. Ennek következtében a kezelés sokszor csak a tünetekre koncentrál, anélkül, hogy a szindróma valódi okaival foglalkozna. A nemi alapú erőszak következtében kialakuló PTSD nem ismert és nem elismert jelenség, a tünetegyüttest leggyakrabban a természeti katasztrófák áldozataival és a harctéren traumatizálódott katonákkal hozzák összefüggésbe, ritkán a bántalmazó párkapcsolatban vagy családban élő nőkkel és gyerekekkel, vagy a nemi erőszak túlélőkkel. A nőket legtöbbször nem támogatják abban, hogy kilépjenek az erőszakos közegből vagy megküzdjenek az átélt erőszak következményeivel.

Az egészségügyi dolgozók, szociális munkások, rendőrök, a bírók, ügyvédek és ügyészek nem veszik figyelembe az átélt erőszakot és annak hatását, melynek lehet az az oka, hogy tabuként kezelik a témát, tehetetlenek a jelenséggel kapcsolatban, nincsenek tanácsadói kompetenciáik, vagy nincsen információjuk a tünetegyüttesről és a kezelési lehetőségekről. Ez egész Európára jellemző.

Nagy különbségeket is lehet azonban tapasztalni Európán belül. Ezen különbségek arra vezethetők vissza, hogy az adott országban milyen érzékeny és mennyire elhivatott az a politikai szándék, hogy a nők emberi jogait megvédjék, illetve milyen hatékonysággal valósítják meg az ezzel kapcsolatos elképzeléseiket. Az összegyűjtött statisztikai adatok és kutatások, ezek terjesztése és kiadása, a segítő szakemberek számára hozzáférhetővé tétele is arról árulkodik, hogy milyen komoly nemzeti erőfeszítések történnek az áldozatok védelme érdekében. Lényeges továbbá, hogy fontosnak tarják-e a megfelelő mentálhigiénés ellátást, illetve hogy folyamatosan fejlesztik-e a szolgáltatásokat az áldozatok érdekében.

A fentieken túl, az általános egészségbiztosítási rendszer is nagymértékben különbözhet Európa-szerte, például olyan tekintetben, hogy az állampolgárok hány százaléka rendelkezik egészségbiztosítással, mely szolgáltatásokat és költségeket fedezi a társadalombiztosítás, milyen a klinikák sűrűsége, az orvosi gyakorlat, illetve mik a tanácsadással foglalkozó szervezetek jellemzői. Az adott ország gazdasági helyzete is befolyásolja az igénybe vehető szolgáltatások minőségét és mennyiségét. Általában ritkán van lehetőség ambuláns rendelés keretében traumafeldolgozással foglalkozni, a terápiáért jellemzően fizetni kell.